Dachau

A német-magyar diákcsere a dachaui Ignaz Taschner Gymnasium és a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium között már 23 éves múltra tekint vissza. Abban az időben Magyarországon éppen lezajlott a politikai rendszerváltozás. Valószínűleg a mai diákok közül kevesen tudják, hogy korábban a magyarok csak a szocialista országokon belül utazhattak viszonylag szabadon, nyugatra csak három évente kaptak engedélyt. Érthető, hogy iskolánk nagyon megörült a kínálkozó lehetőségnek. Számunkra nagyon fontos motiváció a nyelvtanulás lehetősége, de ugyanúgy fontos más kultúra, más szokások megismerése.

Ezért is örülök, hogy Dr. Bojtos Attiláné kolleganőm felvállalta ennek a cserének a koordinálását és nyugdíjazásáig lelkes motorja volt. Hasonlóan köszönet illeti Hans Lacker tanár urat, aki német oldalról végezte ugyanezt a munkát. Többnyire német szakos tanáraink kísérik a magyar diákokat, de több ízben előfordult, hogy más szakos tanárok is részt vettek a cserében. Abban a szerencsében volt részem, hogy öt alkalommal kísérhettem a magyar diákokat Dachauba. Nekem személy szerint nagyon sok élményt nyújtott ez az öt út. Minden alkalommal más volt a cserében résztvevő német tanár is, így sokukat megismerhettem és bizton állíthatom, nagyon jó barátságok alakultak ki közöttünk a privát életben is.

Minden út más hangulatú volt, mindig sikerült valami újat felfedezni. Egy biztos, mindig ugyanolyan kedvesen fogadtak minket. Egy igen kedves gesztus volt pl. az egyik csoporttól, hogy amikor mi mentünk, akorra egy kis kiállítást rendeztek a bajor és a magyar történelem közös eseményeiről. Egy másik csoport magyar zászlóval és üdvözlő felirattal fogadta csoportunkat.

Dachau és München városokat természetesen minden alkalommal megmutatták nekünk. A dachaui koncentrációs táborban több alkalommal Herr Lacker és Herr Penn adott nekünk profi idegenvezetést.

Megnéztük Deutsches Museumot, már amennyi ebből belefér 2-3 órába, ide azóta is minden alkalommal visszatérek, még akkor is, ha privát úton vagyok. Természetesen ellátogattunk egy sörgyárba is, és nem maradhatott ki egyetlen alkalommal sem a Hofbräuhaus impozáns épülete.

De minden alkalommal eljutottunk távolabbi tájakra is. Számomra felejthetetlenek II. Lajos bajor király kastélyai, Linderhof és Chiemsee, de a leglenyűgözőbb Neuschwanstein volt. Többször kirándultunk a Bajor Alpokba, jártam a Walchen-See-nél, Königsee-nél, Garmisch-Partenkirchenben. Szakadó esőben megmásztuk Herzogstand 1700 méteres csúcsát. Legutóbbi látogatásomkor Dachauban már nyíltak a nárciszok, de a hegyekben még hógolyóztunk. Felsorolni sem tudom az összes helyet, ahová a csoportokkal vagy hétvégén a családi program kapcsán eljutottunk. Voltunk Augsburgban, Regensburgban, Passauban, Salzburgban, Freisingben, mind-mind egy darab történelem, több helyen magyar vonatkozással.

Első utam alkalmával megtapasztalhattam, milyen egy igazi bajor sörkert, megismerhettem München egyik elegáns kávéházát a Café Feldherrnhalle-t, ami azóta sajnos már megszűnt. Kellemes sétákat tettem az Angol Kertben, a Nymphenburgi kastélyban.

Hatalmas biciklitúrát tettünk a környéken, akkor ittam életemben először stílusosan Radlert.

Ebből a koránt sem teljes felsorolásból is látszik, hogy ez a partnerkapcsolat a két iskola között közel áll a szívemhez, és remélem, hogy még hosszú évekig lesznek lelkes kollegák és diákok, akik folytatják.